A késő barokk református templom a település legjelentősebb történelmi és építészeti emléke. A mai épület helyén már a 14. században állt egy középkori templom. Ezt a 16. század végén a törökök katonai erődítménnyé alakították, emiatt a keresztény seregek felrobbantották. A pusztítást nagyrészt túlélő, zömök nyugati torony ma is a templom különlegessége: földszintjét gótikus dongaboltozat fedi. Az épület mai formáját az 1793–94-es újjáépítés során nyerte el, majd 1815-ben egy klasszicista elemekkel díszített, emeleti oratóriumos déli előcsarnokkal egészült ki. A kőfallal kerített templom belső tere síkmennyezetes és tágas teremtemplom jellegű.