A település legfontosabb, országosan védett műemléke, amely hűen őrzi a 18–19. századi protestáns építészet örökségét. A falu központjában álló templom elődjét, egy torony nélküli, nádfedeles imaházat még 1788-ban építették fel Vázsonyi Imre földbirtokos nagylelkű támogatásával, a türelmi rendeletet követő években. Mai, kora klasszicista és késő barokk stílusjegyeket ötvöző formáját az 1845 és 1847 közötti jelentős átépítés és bővítés során nyerte el, amikor a jellegzetes homlokzati toronnyal is kiegészült. Az épület igazi különlegessége a belső terében rejlik: a fapadok és a liturgikus berendezés szinte teljes egésze kivételes épségben maradt meg az 1847-es átadás óta. A templom kecses tornya három harangnak ad otthont, amelyek közül a legidősebbet 1806-ban öntötték. Az épület nemcsak a helyi református közösség büszkesége, hanem a dél-balatoni kulturális örökségtúrák egyik értékes, történelmi állomása is.