A település legkorábbi építészeti emléke. Barokk stílusban épült 1778-ban, miután a korábbi, középkori templomok és az Árpád-kori falu a történelem során elpusztultak. Az épület jellegzetes tornyát néhány évtizeddel később, 1818 és 1823 között emelték hozzá, mai modern formáját pedig az 1966-os külső felújításnak és az ekkor kapott új toronysisaknak köszönheti. A templom belső tere értékes barokk és rokokó stílusú egyházi műtárgyakat őriz. Berendezésének legrégebbi és legértékesebb darabja a 18. század második feléből származó, rendkívül díszes, rokokó stílusú szószék. A templom főoltára már a későbbi korok ízlését tükrözi: a 19. század első felében készült, és klasszicizáló késő barokk stílusjegyeket hordoz. Mellette a barokk mellékoltár, a gyóntatószék és a keresztelőkút teszi teljessé a liturgikus teret.