A templom a 18. század végén épült. A helyi gyülekezet gyökerei egészen a reformáció koráig nyúlnak vissza, ám saját templomot csak II. József türelmi rendelete után emelhettek a hívek. Az egyhajós, letisztult homlokzatú épület visszafogott eleganciájával és arányaival simul a balatoni tájba, belső terének legértékesebb dísze pedig a korabeli, falazott késő barokk szószék. Különleges településképi jellegzetessége, hogy szinte közvetlenül a falu középkori eredetű katolikus templomával szemben helyezkedik el, így a két hófehér épület sajátos építészeti kaput alkot. Bár a történelem során a tornyát többször érte villámcsapás, a legnagyobb tragédiát a második világháború jelentette, amikor a mellette álló parókia bombatalálatot kapott, és a tűzben a teljes egyházi irattár megsemmisült.