A templom felépítésére Pőhm Mihály kőművesmester tervei alapján, a hívek áldozatos közadakozásából került sor 1798 és 1800 között. Az épület stílusát tekintve késő barokk csarnoktemplom. A fedett, háromszakaszos belső teret elegáns csehsüveg-boltozat fedi le, tornya 23 méter magas. Az első világháború idején a hadsereg mind a négy harangot lefoglalta és beöntette. A gyülekezet hatalmas áldozatvállalással 1922-ben pótolta azokat: a ma is délben megszólaló, tekintélyes, 520 kilós nagyharangot a Budapesti Harangművek öntödéjében készítették. A templom legértékesebb, rejtett kincse a 16. századból származó, gótikus mérművekkel és finom reneszánsz mintákkal gazdagon díszített, hatkaréjú talpas ezüstkehely. Ennek megtekintése előzetes bejelentkezés alapján lehetséges. A másik nagy érték a 110 évesnél is idősebb Angszter-orgona, amelyet a nyári szezonban hangversenyek alkalmával is megszólaltatnak.