Az Árpád-korból származó, román stílusú templom 1230 körül épülhetett, majd a 14-15. században gótikus stílusban kibővítették. A török korban erődítménnyé alakították: bástyákkal, kettős sánccal és árokkal vették körül. Ekkortájt a magyar földesurak a megerősített udvarházakba, várakba telepített hajdúkkal próbálták megakadályozni a törökök fosztogatását. A kis váracskák, az úgynevezett „castellumok” közül az őriszentpéteri templomerőd volt a legjelentősebb. Nem messze tőle, a domb aljában áll a középkori téglaégető, ahol a templom erődítéséhez szükséges téglákat égették ki.